Ígéretemhez hűen az aktualitásoknak megfelelően haladok a blogban. Most pedig mi más lenne aktuálisabb, mint az akácvirágzás. 2013-ban két akácot vettem célba, következzenek most elsőként a Nyírség szélén, egy Kisvárda melletti akácerdő virágzásának méhészeti tapasztalatai. 

Az előzmények

Egy gyengén mézelő repcéről érkeztem az akácra. Hogy a repce mézelt gyengén, és nem a családjaim voltak az átlagosnál gyengébbek azért bátorkodom kijelenteni, mert a tájolás utáni első napon mért 60 dkg gyarapodás a végéhez közeledve napi 20-30 dkg szintre romlott, a család tehát 20-30 dekánál mindenképp többet tudott volna. A dolog pikantériája hogy, mikor a méhek első fele már akácon volt, aznap sikerült a repcén hagyott mérleges kaptárnál a legnagyobb (1 kg) súlygyarapodást mérni (ez első olyan éjszaka után, amikor a repce kevés esőt kapott). Ez szintén igazolja, hogy nem a családok potenciáljával volt a gond. A családok állapotára nem panaszkodok, repce előtt egy héttel 4,5 NB keretnyi volt az átlagfiasítás, ami miatt az idei szezonban véleményem szerint nem kell szégyenkeznem.  

Több előzetes terepszemle után az április végi kánikulának köszönhetően az akácra vándorlás a tervezettnél hamarabb következett, május hetedikén hajnalban indult útjára az első transzport. Feltűnt, hogy nagy a szórás a virágzatok méretében. A nyíló és babos virágok mellett 3 cm-es hosszúságú fürtök is akadtak szép számmal. Gyanítható volt, hogy ezek sarjúvirágok. A méhészetem jelenleg ötven családot számlál (ebből 35 NB fészek-1/2 NB méztér, 15 1/2NB egyenlőlépű rendszerű) és van egy 21 tamási rakodó tárkapacitású utánfutóm, így a rövid távú vándorlásra a szállításnak ezt a módját választottam. Estére kiegészültek az akácra szállított méhek az aznap még repcén hagyottakkal, az esti fuvar lepakolásakor a mérleg is a helyére került, mindenki beélesítve várta az akácvirágzást.

Szerdán a később hozott méhek még tájoltak délelőtt, az előző hajnalban érkezetteknél viszont egyértelmű jelei mutatkoztak a beáramló nektárnak, következhetett a tisztító pergetés. A majdani tiszta akácméz pergetését szem előtt tartva a fias keretek kivételével a fészek is lépeket is pergettem. A tisztítópergetés jobbára ebben merült ki, méztérbe ugyanis csak néhány család kezdett dolgozni repcén. Összesen 95 kiló vegyesmézet adott a tisztító pergetés. A szerény termés mellett vigaszt jelentett, hogy a luca-szék módjára készült 32 keretes sugaras pergető munka közben jól vizsgázott, bár a palást mérete és a csap elhelyezése miatt 3-4 kiló mennyiség pufferolása után kezd csak a folyni a pergetett méz. Innentől állnak rendelkezésre a mérleg adatok, és vethetők össze elsősorban az időjárási körülményekkel. Mértékadásként a mérleges család akác előtt két héttel 6 NB keret fiasításnál járt.

A pergetés utáni első nap bizakodásra okot adó, 1,5 kg súlygyarapodást mutatott a mérleg. A nagy melegben a méhek szorgosan látogatták az akácvirágokat, a méhészfülnek kellemes zsongás hallatszott a koronaszintről. A második és harmadik nap sem lehetett ok a panaszra, a súlygyarapodás 2,2-2 kg volt. A kint töltött idő közben látott nagy mennyiségű tájoló méh további bizakodásra adott okot. A sokadik napja perzselő hőség egyelőre nem úgy tűnt, mintha gondot okozhatna.

Május 11-én azonban a súlygyarapodás ugyanazon körülmények mellett 1 kg-ra esett vissza. Megjelentek a még fehér, de száradt, sprőd tapintású sziromlevelek a virágokon. Az akácvirágzás kezdetén a virágok még ,,kemények” a sziromlevelek tövénél lévő nektármirígyekhez a méhek nehezen tudnak hozzáférkőzni, ezért is indul kisebb gyarapodásokkal az akáchordás. A problémát abban véltem felfedezni, hogy ,,felboncolva” a leginkább száraz virágokat a sziromlevelek tövénél nem volt érezhető a jellegzetes édes íz. A 11-i időjárás tehát sok jóval nem kecsegtetett, ekkorra már azonban lehűlést és csapadékot ígértek.

A lehűlés a Nyírségnek ebbe a sarkába erős széllel, első nap mindössze 1 mm körüli csapadékkal érkezett. A mérleg egyenlőséget mutatott. A következő nap már volt egy kevés eső (de még mindig csak 3mm körül) a viharos szél azonban ezen a nap sem volt túlzottan építő jellegű a helyi méhészek kedélyállapotára. Másnap a szél ellenére a koradélutáni órákban ugyan nagy mennyiségű dolgozó repült ki, de nem a nektárgyűjtés, hanem a fiasítás vízszükségletének biztosítása volt munkájuk enapi célja. 15-én, szerdán már országszerte derült idő volt a jellemző, kivéve persze az ország észak-keleti csücskét. Délig kellett várni, mire kirepülésre alkalmas idő lett. Ekkortól viszont a mérleg fél nap alatt 3 kg-nyi gyarapodást mutatott, a mérséklődő meleg és a csapadék tehát úgy tűnt, hogy meghozta áldásos hatását. A helybéli méhészek hasonló adatokról számoltak be, a várakozásainkat azonban alulmúlták a következő napok. A következő két napban ugyanis egyenletesen napi 3 kg pluszt mutatott a mérleg, ezt követően pedig csökkenni kezdett a beáramló nektár, szombaton már mindössze 1 kg, vasárnap pedig már csak a méz elvételt lehetővé tevő hordás volt. Ideje volt tovább állni, bár így utólag mérlegelve a vándorlást péntek estére lett volna a legszerencsésebb időzíteni. Ez azonban csak vasárnap este következett, szerencsére a jellemzően északi oldalban lévő második akác még csak ekkor kezdett virágozni. Az itteni tapasztalataimat a következő bejegyzésben teszem közzé.

Összefoglalva a 2013 évi akácvirágzást Kékcse község határából:

A virágzás május 7-én kezdődött, amit egy csapadékot hozó frontrendszer két részre osztott. A csapadék érkezése előtti nap már hanyatlás mutatkozott, az eső tehát valószínűsíthető, hogy jót tett a hordásnak. Ennek ellenére a front elvonulása után sem haladta meg a napi a súlygyarapodás a 3 kg-ot. Az összes gyarapodás az itt töltött 13 nap alatt a környező méhészetekhez hasonló eredménnyel (~17 kg) zárult.

Köszönet a képekért fotóriporteremnek ;)

Az olvasó Kollegináknak, Kollegáknak köszönöm, hogy benéztek, az akác utáni feladatokhoz jó munkát kívánok Mindenkinek.