Az akáccal a szezon legtöbbünk számára nem ért véget. Aki más legelőt nem tervezett idénre, arra is a rajzásgátlás esetleg a szaporítás munkái vártak. Az én állományomat akác után egy selyemkórós legelő várta, amin tavaly is a mesteremmel osztoztunk. Az ő tapasztalatai szerint nem volt még év, amikor értékelhető eredményt tudott volna felmutatni a legelő, örök kezdőként azonban a bőséges csapadék után mégis bizakodó voltam. Ez volt az egyik meghatározója a szaporításnak is.

A szaporítás ugyanis a rajzásgátlás részeként lett kieszközölve, csak mérsékelten gyengítve a családokat. Kezdőként igyekeztem tudásomnak és kapacitásaimnak megfelelően a legegyszerűbb és legbeváltabb módszereket alkalmazni. Azoktól a családoktól, ahol a rajzási láz már erősen munkálkodott, a család értékmérő tulajdonságait figyelembe véve érett bölcső és fedett fiasítás lett kivéve. Az így képzett böngészett rajokat haza szállítottam, tavaly ugyanis a párzási siker alulmúlta az elvárásaimat azoknál a családoknál, akiket kint hagytam (gyurgyalag? eltájolás?). Főbb paramétereiben a rajok: érett bölcső, 4-6 ½ NB fiasítás+ 2 takaró lép. A családok időről időre történő lebölcsőzése mellett is akadtak olyanok, akik rajzás ügyében kérlelhetetlek voltak. Az 50 családot számláló állományomból ez hatot érintett, amelyek közül hármat sikerült nyakon csípni, a további három végérvényűleg kereket oldott. Három további rajt is sikerült befognom, bizonyára a jósors akart így igazságot szolgáltatni. Érdekessége ennek az évnek nálam, hogy egy kivétellel a rajok kicsit voltak (egy vagy egy fél ½ NB fiók) és általában szűz anyával sikerült befogni őket. A befogott rajok sorsa először éheztetés műlépen, majd etetés, építtetés.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szomszédom hozzáállása a veszélyes üzemhez, amit a házunk udvarán űzök egészen példás. Jelenleg 40 böngészett, vagy befogott raj pocol az udvaron, amit minden rossz szó nélkül vesznek tudomásul. Talán a mozaikos elhelyezésnek, talán a színesre mázolt kijárónyílásoknak köszönhetően a 32 böngészett rajnál 30-ban bepárzott az anya, így megkapta a jól megérdemelt piros pontot. A befogott rajok szűz anyái közül mindnél sikeres volt a nászrepülés és a hazatalálás. Az akác után összerakott egységekben a 4. vagy 5. félkeretet petézik, az első akácon böngészetteknél van ahol ez már 12 (!). Az erősebbje így idén már kipróbálja magát napraforgó virágzáson. Előnyössé teszi az itthoni méhészkedést, hogy nagy számban találhatók a városban és a környéken mézelő díszfák. A kislevelű hársat a nagylevelű- és ezüsthárs mellett a bálványfa, a szivarfa, a csörgőfa is követi, így egész hosszasan lehetőséget biztosítva a méheknek a munkára, az új anyák serkentésére. Emellett persze háromnaponta a fél liter szirup minden petéző anyával rendelkező rajnak jár. Ebből a szempontból is szerencsés a helyzet, hogy ezt itthon a háznál a legegyszerűbb megoldani.

A bölcsőzések alkalmával nem tudtam minden esetben példásan kemény maradni. Egy két szívet melengető, igazán szép bölcső lerombolásánál ugyanis elgyengültem. A sorsuk kalitkázás lett. Ehhez igen kis átmérőjű, két végén zárhatóvá tett hajcsavarókat használtam. A nem teljesen szakszerű eljárás fogyatékosságát a kalitkaként használt hajcsavaró kis átmérőjével próbáltam kompenzálni. Az átmérő csökkenésével ugyanis egyre jobban tudják melegíteni, dajkálni a bölcsőket a méhek, a kikelt anya értéke tehát kevésbé csökken. A kalitka tetejére kevés viaszt olvasztva érzéssel felhelyeztem a bölcsőket, amik tenyészkeretbe kerültek, a tenyészkeret pedig egy népes böngészett raj két fias kerete közé. Két nap elteltével pedig naponta ellenőriztem a kelést. A kikelt anyák elfogadtatására a következő módszert használtam: a termelő családoktól fedett fiasítást vettem el, a rajta ülő méhekkel, a nap azon szakában, amikor a kijáró méhek intenzíven dolgoztak. A paraméterek azonosak a bölcsővel összerakottaknál. Két fias keret közé anyásító kalitkában betettem az anyát. A kalitka lehúzható fedelét annyira lehúztam, hogy egy munkásméh még ne férjen be. A nyílást lustaságom okán cukorlepény helyett vékony viaszhártyával zártam le. Az anya a kalitkába egy kövér csepp mézet kapott. Az így összerakott raj egy napra a pincébe került. A fenti módszerrel 5-ből 5 szűzanyát sikerült elfogadtatni, akik azóta már vígan petéznek.

Eközben a selyemkórós vándortanya idén is bebizonyította, hogy helye a méhlegelők listáján a futottak még kategóriában marad. Öt egész kilogramm gyarapodást tudott mutatni eddig két és fél hét alatt. Szerencse, hogy virágporban nem gyenge a hely, így napraforgóra kellő mennyiségű kijáró méh várható a családokban. Már mennek a napraforgó virágzásra való felkészítés munkái is. Hat keretpár fedett ½ NB fiasításra egalizálom a családokat, amiket forgóra szánok. Felkerültek már a propolisz gyűjtő rácsok is, a családok ugyanis elkezdtek erőteljesen ragasztani. Jutott még erre a hónapra némi műhelymunka is, a fiókokból ugyanis sikerült kifogynom. Mivel a szöktetéses mézelvételt preferálom, így napraforgóra gyártottam még fél köbméter deszkából 50 fiókot, amiket azóta már ki is főztem. Mivel nem egy szezonmunka, ennek a megírását télre tartogatom. Kedvcsinálóként annyit bocsájtanék előre, hogy 700 forint/kaptárelem költségből sikerült megoldani egy egészen korrekt műszaki tartalmú fiókgarnitúrát.

Még egy sajnos említésre méltó munka a méhesemben: a költésmeszesedés visszaszorítása. Egy tavalyi vásárláskor sikerült belenyúlni néhány családba, a keretmozgatással járó munkák alkalmával pedig sajnos olyanokhoz is bekerült, akik nem voltak meszesek. Így a kísérletezés már tavaly elkezdődött. Illóolajok, ecet, ecetes szirupetetés, Bee Vital Hiveclean egyenként és változó kombinációkban. Emellett persze fészekszűkítés, és a szellőzés biztosítása. Említésre méltó eredményt nem sikerült elérni. Abban az esetben sikerült ezekkel a módszerekkel megszüntetni a meszesedést, ha az első meszes sejtek szintjén történt a beavatkozás. Nem csoda, hiszen ismeretes, hogy a kórokozó gomba (Ascosphera apis) a sejtekben lévő bábingekben tenyészik. A megoldást idén ezen tény szem előtt tartásával és a tapasztalataim birtokában abban láttam, hogy a meszes családokban az anyát akác után szűzlépekre zártam. Emellett folyamatos ecetes szirupetetés történt. A fiasítás kikelése után a meszes keretek első ízben a pergetőbe, onnan a viaszolvasztóba kerültek. A sorok írásakor ennek már négy hete, a kór azóta sem jelent meg. Bátran ajánlom hát a módszert mindenkinek, aki hasonló gondokkal küzd, bár idén ennek a kieszközölése már nem javasolható.  

Összegezve a hónapot: az évet kezdő 50 család a befogott és a szaporított rajokkal együtt 36-al gyarapodott. A szabolcsi selyemkóró nem tudott maradandót alkotni, a termelő állomány pedig fel lett készítve a napraforgó virágzásra.

A napraforgóra vándorló kollegináknak és kollegáknak nehézséget, a többieknek nyugalmas szezonzárást kívánok.