Az akáccal a szezon legtöbbünk számára nem ért véget. Aki más legelőt nem tervezett idénre, arra is a rajzásgátlás esetleg a szaporítás munkái vártak. Az én állományomat akác után egy selyemkórós legelő várta, amin tavaly is a mesteremmel osztoztunk. Az ő tapasztalatai szerint nem volt még év, amikor értékelhető eredményt tudott volna felmutatni a legelő, örök kezdőként azonban a bőséges csapadék után mégis bizakodó voltam. Ez volt az egyik meghatározója a szaporításnak is.

A fenti méhészbarátoktól informálódva az akácvirágzásról bizakodva indultunk a vándorlásnak. A Nyírség és Ózd környékének akácosai között a virágzásban ugyanis mutatkozott az eltolódás, ami a két dandár megcsípését lehetővé teszi. Szerencsés lett volna ez azért is, mert a Nyírség azon részén, ahonnan indultunk a napi maximum mindössze 3 kg volt, amit nagy jóindulat mellett sem feltétlen nevezhetünk dandárnak… 40 családot vittem második akácra, az itthon hagyottakat ezekre röptettem le.

Ígéretemhez hűen az aktualitásoknak megfelelően haladok a blogban. Most pedig mi más lenne aktuálisabb, mint az akácvirágzás. 2013-ban két akácot vettem célba, következzenek most elsőként a Nyírség szélén, egy Kisvárda melletti akácerdő virágzásának méhészeti tapasztalatai.