A mézről

Méheink fáradhatatlan munkájának legszélesebb körben ismert eredménye a méz. A dolgozó méhek a virágokból gyűjtött nektárból készítik. A méhek szénhidrát szükségeltüket fedezik a mézből. A beáramló nektár magas (a körülményektől függően akár 60%) víztartalmát a mézérlelés során csökkentik, a folyamat végére az érett méz víztartalma már mindössze 16-19 %. Az érlelési folyamat során a méhek emésztő enzimeiket (invertáz és diasztráz enzimek) juttatnak a mézbe. Ezek áldásos hatásainak köszönhetően a méz nem csak igen ízletes, hanem táplálkozás élettani szempontból is igen értékes csemege. A mézet két fő cukor alkotja a fruktóz és a glükóz. Ezek egymáshoz viszonyított aránya határozza meg, hogy a mézben természetesen lejátszódó kristályosodási folyamat milyen gyorsan indul be. A repceméz magas glükóztartalama miatt igen hamar kristályosodásnak indul, míg az akácmézben a fruktóz jelentős aránya miatt a kristályosodás a fajtaméz tisztaságának függvényében évek után kezdődhet. Fontos megjegyezni, hogy a kristályosodás nem a méz hamísításának eredménye, hanem a nektár cukorösszetételének eredménye. Kimelegítve a kristályos újra folyóssá tehető, ilyenkor azonban az enzimtartalom bomlásával kell számolni, a méz biológiai aktivitásából tehát jelentősen veszíthet. éppen ezért célszerű ha nem forró, hanem csak meleg, vagy  langyos teánkat ízesítjük mézzel.    

Virágpor

A virágporból a méhek a fehérjeszükségletüket fedezik. Igen magas beltartalmi értékű táplálékforrás, a szénhidrátokon kívül a méhek minden táplálék- és tápanyag szükségletét kielégíti. Az emberi táplálkozásban is javasolható felhasználása, a sportolók teljesítményük növelése céljából mézzel keverve fogyasztják.